A remek programok mellett valószínűleg a két hét után ismét tavasziasra váltó időjárás is csalogatta a mohácsiakat április 27-én a Deák térre: közel 300-an jeleztek vissza a szervező Kossuth Teátrum csapatának, hogy jönnek, részt vesznek a Szomszéd- és Civil Ünnepen. Ezúttal tizenhárom különböző közösség, köztük a Mohács-Wattrelos Baráti Kör, pár busócsoport, baráti, munkahelyi társaság gyülekezett a nap délelőttjén, hogy együtt töltsön egy kellemes napot, megismerve egymást, finom, közösen elkészített ételek és színvonalas programok mellett múlatva az időt. Kicsit ráérősen végre, megtörve a rohanó hétköznapok lendületét. A szervezők által biztosított sörpadok, sörasztalok mellett helyet foglaló érkezők nyomban munkához is láttak, tüzet raktak, előkészítve a bográcsokba valót. A gyerekek is törődtek a maguk „dolgával”, előbb elfoglalták az ottani játszóteret, majd rohammal bevették a légvárat. A pálinkával koccintó, egymásnak fröccsöt töltő, pogácsát vagy más harapnivalót kínáló résztvevők látványa egyáltalán nem volt szokatlan ez idő tájt. Ahogyan később sem, ahogy teltek a percek, órák. Aki dél tájban körbesétált, hogy megnézze, hol mit főznek, készítenek, már a kínálat hallatán megéhezhetett: sertéspörkölt, halászlé, marhalábszárpörkölt, sokacbab cserépfazékban, chilis bab, szarvaslapocka és szarvaslábszár, marhapörkölt egy kis csülökkel „bolondítva”, kakaspörkölt túrós-kapros galuskával… Nem is gyötörjük tovább Olvasóinkat, inkább azzal folytatjuk, hogy az egyik tűznél Pávkovics Gáborral futottunk össze. Polgármesterünk megszokhatta, hogy általában őt látják vendégül a különféle rendezvényeken, alkalmakon, finom fogásokkal, ám most ő vállalkozott arra, hogy készít egy jóféle marhapörköltet asztaltársaságának. De nem csak az ételek és illatok kelthették fel érdeklődésünket, hanem a kitelepülők is: ezúttal a német és a horvát önkormányzat sátra kínált látnivalókat. Régi viseletek, pacsker, terítő, vállkendő, mellény, konyhai és egyéb eszközök, hímzések, kereplők, szépen festett obramenicák és egyebek néztek vissza ránk és egyszer csak azon kaptuk magunkat: bár mindezt már „ezerszer” láttuk, mégis, újra és újra megakad a szemünk egy szép részleten, motívumon, díszítésen. A német önkormányzat változatos módon igyekezett felhívni a figyelmet a közelgő, Duna Menti Halfesztivál programjaira: játékkal, szóróanyagokkal, különféle ajándékokkal, holmikkal, a logóval ellátott pólótól a tollig, a bögrétől a kulcstartóig. Miután mindenki jóllakott, meghallgatta a CS.Í.T. zenekar koncertjét, majd táncolhatott a DJ Pudár által válogatott muzsikára. A nap végén elégedetten vontak mérleget: „Hú, ez jó volt… Jövünk jövőre is, igaz?...”