TISZAI GYÖRGYRE EMLÉKEZTÜNK

Ahhoz képest, hogy Mohácsot a tamburazene hazai fellegváraként emlegeti a közönség és a zenész szakma is, e fellegvár egyik kulturális intézményében bőven volt még ülőhely április 14-én, a Tiszai György emlékére megtartott koncerten. A Kossuth Teátrum 290 fős nézőterén alig 100-an foglaltak helyet, hogy meghallgassák azokat, akik a 18 éve elhunyt kiváló zenész és zenetanár előtt tisztelgő rendezvényre jöttek össze.
Ki ne tudná? A remek muzsikus anno zenészkollégájával, Versendi Kovács Józseffel kezdte meg szervezett formában oktatni az itteni fiatalokat, hogy legyen, aki a jövőben is kézbe veszi e csodálatos hangszert – egy időben félő volt, nem igen marad, aki e páratlan zenei örökséget, e tudást tovább viszi. Szerencsére nem így lett, az eltelt közel két évtizedben tehetségek sokasága tanult meg tamburázni Gyuri bácsitól és Jóska bácsitól, s valószínűleg még ma is így lenne, ha az élet nem szól közbe tragikus módon. A zenei tálentumok növekvő számát polgármesterünk is megemlítette köszöntőjében, külön üdvözölve Tiszai György családját is: mint mondta, Mohács „varázskert”, hiszen a fiatalok képzésével, tanításával szimbolikusan a tehetség magvait, palántáit ültetjük el, s a „termés” egy sokszínű, soknemzetiségű város, gazdag zenei múlttal, jelennel és remélhetőleg jövővel is. Rendszeresen játszani e hangszeren, örömet szerezni a közönségnek, fellépni, zenélni mondjuk egy táncházban külön életstílust jelent – tette hozzá Pávkovics Gábor.

Tiszai György életútját, zenei, zenetanári pályáját Hetényi Ágnes konferálásában ismerhettük meg. A Tamburaiskola szárnypróbálgató, egyre biztatóbban játszó növendékei után jöttek a helyi, Mohács környéki és messzebbről érkezett, kiválóbbnál kiválóbb zenekarok, akik Menyhárt Éva népdal- és nótaénekessel kiegészülve kivételes élményt szereztek nekünk. És amit a végén a Söndörgő „művelt” Versendi Kovács Jóska bácsival, arra nehéz szavakat találni, az egymásnak „felelgető” hangszerek, tamburák, furulya, tangóharmonika teljesen levett minket lábról. Varázslatos hangok voltak a „varázskertből”…